A fogorvosi munka titkai

Fúrás a fogorvosi előkészítő munka során

A fogorvosnál lényegesen jobb a tömés tartása a fog mindkét approximalis felszínére kiterjedő - MOD - üregben, ez esetben mindkét approximalis üregrészben kiképezzük a vestibularis és az orális fal enyhe szétterülését az íny irányába, és e falakon a dentinben a kisfokú „alávágást”. Ilyenkor a fogászaton szélesebbre alakítjuk az összeköttetést az occlusalis üregrész és az approximalis részek között, mert a megkeményedett plasztikus tömés egységet alkot a MOD-üregben, s az egyik approximalis üregrész tömése biztosan megakadályozza, hogy a tömés a másik approximális oldal felé kiessék.

Igen gondosan kell elvégeznünk a műszeres praeparálás utolsó mozzanatát, az üreg zománcszéleinek megmunkálását, ezért csak biztos kezű fogorvos végezheti. Az occlusalis üregrészben ezt ugyanúgy végezzük, mint I. osztályú üregben.

Az approximalis üregrész orális és vestibularis falán a vésővel vagy zománcbárddal történő megmunkálás helyett finom papírkoronggal csiszolhatjuk ferdére és simára a zománcfalat. A gingivalis zománcfal kifogástalan megmunkálására elsősorban kézi műszer, éspedig gingivaszél-simító (-faragó) alkalmas. Mesialis üregben a 80, distalisban a 95 centifokos műszerrel automatikusan tudjuk kialakítani a gingivalis zománcszél ferdeségét, s így nem marad támasztatlan zománcprizma. Kellő gyakorlattal helyette kis gömbfejű gyémántot is használhatunk. Ha figyelmesen dolgozunk, ezzel sem sértjük meg az ínyszélt.

Két szomszédos fog egymás felé tekintő approximalis felszínének praeparálása

A fogászaton ilyenkor a fogorvos a feltárást egyszerűsíthetjük. Kis kiterjedésű caries esetében a két zárólécet egyszerre csiszoljuk át lencse alakú gyémánttal, keskeny, mintegy 6-8 mm átmérőjű kővel. Ezt követően mindkét fogon az előbbiekben leírt jellegzetes praeparálást végezzük: előbb a rágófelszínen alakítunk ki I. osztályú üreget, azután praeparáljuk az approximalis felszín üregét, az approximalis lépcsőt.

M0- vagy OD-tömésű fog ép approximalis felszínén támadt caries
A fog nagyságától és a meglevő tömés minőségétől függően kétféleképpen járhatunk el. Többnyire eltávolítjuk a meglevő tömést, és MOP-üreget praeparálunk. Ha viszont a régi tömés széli záródása mindenütt kifogástalan (ezt a tömés gingivalis szélén a legmegbízhatóbb módon röntgenképen tudjuk ellenőrizni), ennek rágófelszíni részébe vágjuk az új approximalis tömés elhorgonyzására szolgáló rágófelszíni üregrészt.

Fogászati műszerek használata

Ilyenkor igen gondosan kell kialakítanunk a rágófelszínen, ill. a tömésben az új approximoocclusalis tömés tartását, amit a fogász biztos kézzel készít. Erre természetesen csak akkor van lehetőségünk, ha a fog rágófelszíne eléggé nagy kiterjedésű. Kisőrlőkön erre nincs mód, felső nagyőrlőn esetleg nincs is szükség rá, mert az egyik approximalis felszín tömését elegendő a rágófelszínen a crista transversáig terjedő részben elhorgonyoznunk, tehát felső nagyőrlőn a crista transversát is roncsoló rágófelszíni szuvasodás esetén, alsó nagyőrlőn pedig egyéni megítélés szerint kísérelhetjük meg ilyen úton a sufficiens approximalis tömés megtartását.

Általában a fogorvos előnyösebb a régi tömést eltávolítva MOD-üreg előkészítése, ill. -tömés készítése. A fogorvos eme dilemmája elkerülhető, ha csak az egyik approximalis felszín szuvasodása esetén sem MO-, ill. OD-üreget, hanem eleve MOD-üreget alakít ki. Általában a praeventiv extensio elvének ilyen mértékű követését is helyesnek véljük kisőrlőkön, ha betétet készítünk, amikor az eleve nem szuvas approximalis felszínen nyeső praeparálást végezhetünk a fogászaton.