Fogorvos

A fogorvosi munka titkai

A fogorvosnál lényegesen jobb a tömés tartása a fog mindkét approximalis felszínére kiterjedő - MOD - üregben, ez esetben mindkét approximalis üregrészben kiképezzük a vestibularis és az orális fal enyhe szétterülését az íny irányába, és e falakon a dentinben a kisfokú "alávágást". Ilyenkor a fogászaton szélesebbre alakítjuk az összeköttetést az occlusalis üregrész és az approximalis részek között, mert a megkeményedett plasztikus tömés egységet alkot a MOD-üregben, s az egyik approximalis üregrész tömése biztosan megakadályozza, hogy a tömés a másik approximális oldal felé kiessék.

Igen gondosan kell elvégeznünk a műszeres praeparálás utolsó mozzanatát, az üreg zománcszéleinek megmunkálását, ezért csak biztos kezű fogorvos végezheti. Az occlusalis üregrészben ezt ugyanúgy végezzük, mint I. osztályú üregben.

Az approximalis üregrész orális és vestibularis falán a vésővel vagy zománcbárddal történő megmunkálás helyett finom papírkoronggal csiszolhatjuk ferdére és simára a zománcfalat. A gingivalis zománcfal kifogástalan megmunkálására elsősorban kézi műszer, éspedig gingivaszél-simító (-faragó) alkalmas. Mesialis üregben a 80, distalisban a 95 centifokos műszerrel automatikusan tudjuk kialakítani a gingivalis zománcszél ferdeségét, s így nem marad támasztatlan zománcprizma. Kellő gyakorlattal helyette kis gömbfejű gyémántot is használhatunk. Ha figyelmesen dolgozunk, ezzel sem sértjük meg az ínyszélt.

Két szomszédos fog egymás felé tekintő approximalis felszínének praeparálása

A fogászaton ilyenkor a fogorvos a feltárást egyszerűsíthetjük. Kis kiterjedésű caries esetében a két zárólécet egyszerre csiszoljuk át lencse alakú gyémánttal, keskeny, mintegy 6-8 mm átmérőjű kővel. Ezt követően mindkét fogon az előbbiekben leírt jellegzetes praeparálást végezzük: előbb a rágófelszínen alakítunk ki I. osztályú üreget, azután praeparáljuk az approximalis felszín üregét, az approximalis lépcsőt.

M0- vagy OD-tömésű fog ép approximalis felszínén támadt caries
A fog nagyságától és a meglevő tömés minőségétől függően kétféleképpen járhatunk el. Többnyire eltávolítjuk a meglevő tömést, és MOP-üreget praeparálunk. Ha viszont a régi tömés széli záródása mindenütt kifogástalan (ezt a tömés gingivalis szélén a legmegbízhatóbb módon röntgenképen tudjuk ellenőrizni), ennek rágófelszíni részébe vágjuk az új approximalis tömés elhorgonyzására szolgáló rágófelszíni üregrészt.

Fogászati műszerek használata

Ilyenkor igen gondosan kell kialakítanunk a rágófelszínen, ill. a tömésben az új approximoocclusalis tömés tartását, amit a fogász biztos kézzel készít. Erre természetesen csak akkor van lehetőségünk, ha a fog rágófelszíne eléggé nagy kiterjedésű. Kisőrlőkön erre nincs mód, felső nagyőrlőn esetleg nincs is szükség rá, mert az egyik approximalis felszín tömését elegendő a rágófelszínen a crista transversáig terjedő részben elhorgonyoznunk, tehát felső nagyőrlőn a crista transversát is roncsoló rágófelszíni szuvasodás esetén, alsó nagyőrlőn pedig egyéni megítélés szerint kísérelhetjük meg ilyen úton a sufficiens approximalis tömés megtartását.

Általában a fogorvos előnyösebb a régi tömést eltávolítva MOD-üreg előkészítése, ill. -tömés készítése. A fogorvos eme dilemmája elkerülhető, ha csak az egyik approximalis felszín szuvasodása esetén sem MO-, ill. OD-üreget, hanem eleve MOD-üreget alakít ki. Általában a praeventiv extensio elvének ilyen mértékű követését is helyesnek véljük kisőrlőkön, ha betétet készítünk, amikor az eleve nem szuvas approximalis felszínen nyeső praeparálást végezhetünk a fogászaton.

Praeparálás nagy kiterjedésű approximalis caries esetén

A fogorvos a fogászati kezelés közben többnyire már roncsolt, s így a szú folytán betört a meggyengült zománczáróléc s a caries eleve hozzáférhető a rágófelszín felől is. Az üregalakítást ez esetben approximalisan kezdjük.

Az üreg határát mind a vestibulum oris, mind a cavum oris proprium felé ki kell hozni az áttekinthetetlen, az öntisztulásnak alá nem vetett és művileg sem egykönnyen tisztítható fogközből kb. az approximalis felszín áthajlásáig a vestibularis, ill. az orális felszínbe a fogorvos.

A fogszuvasodás kezelése

Hogy a fogászaton az üreg szólót e régióba hozzuk, sajnos, nem jelent feltétlen caries-védettséget, viszont e helyen a tömés szélén keletkező lepedék eltávolítható fogtisztítással, a tömés szélét pedig könnyen ellenőrizheti a fogorvos, hogy a záródás tökéletes-e, keletkezett-e kis hézag vagy másodlagosan új törnósszéli caries, amit a fogorvos kezel.

Egyben ki kell terjeszteni az approximalis üregrészt gingivalis irányba is egészen az ínyszélig. E célra a zománc-dentin határon a mélybe hatoló kis gömbfúrót alkalmazhatunk, esetleg kis gömb alakú csiszológyémántot.

Gömbfúróval hatolva előre, a támasztékától fosztott fogzománcot vagy magával a fúróval (belülről kifelé nyomva), vagy kézi műszerrel (zománcbárddal, vésővel) letörjük. A zománcot és a dentint egyszerre vehetjük el a turbinával forgatott gyémánttal vagy Widia-fúróval.
Az approximalis üregrész axiopulpalis falát a legcélszerűbb módon barázda- vagy inlay-fúróval, keskeny, henger alakú kővel, gyémánttal praeparáljuk, ez a fal nagyjából párhuzamos a fog hossztengelyével tisztítja a fogász.

Fogtechnikai részletek

Az approximalis caries mélyrehatolásától függetlenül lehetőleg csak fél zománcvastagságig érjen ez az üregrész a dentinbe (legalább ott, ahol a praeventiv extensio érdekében ép szövetekben praeparálunk), ahol a caries okozta roncsolás mélyebbre ér, a szuvas dentint később távolítja el a fogorvos.

Ha előbb a rágófelszínen többé-kevésbé szabályos I. osztályú üreget praeparáltunk, az approximalis praeparatio befejeztekor automatikusan kialakult a II. osztályú üregre jellemző "lépcső": a fog rágófelszínével párhuzamos az occlusalis üregrész alapja, mely a pulpakamrától occlusalisan fekszik, egy fokkal közelebb esik az ínyszélhez az approximalis üregrész gingivalis fala, mely nagyjából ugyancsak a rágófelszínnel párhuzamos. E két fal képezi a "lépcső" két fokát, amelyeket az approximalis üregrész axiopulpalis fala köt össze. Ez a fal (mármint az approximalis üregrész axiopulpalis fala) kiálló élben találkozik az occlusalis felszín pulpalis falával (occlusoaxio-pulpalis "pozitív" él).

Előnyös a készítendő tömés tartóssága érdekében, ha ezt az élt kissé ferdére vagy gömbölydedre gyaluljuk. Itt van ti. á készülő tömés leggyengébb pontja, ahol könnyen törik el, ha az említett occluso-axiopulpalis élt a leírt módon eltüntetjük, a tömés éppen a leginkább- veszélyeztetett helyen vastagabb lesz, tehát kisebb lesz a törés veszélye.

A fog lyuk készítése

A leírt módon meghatározva az üreg kiterjedését kell kialakítanunk a tartási és az ellenállási formát a fogorvosnál. Ha MO-, illetve OD-üreget készítünk elő, arra vigyázzunk, hogy a rágófelszíni üregrész az ép approximalis felszín felé szélesedjék, s ott legyen a legkeskenyebb, ahol az approximalis üregrészbe megy át. Kisőrlőn így a fecskefark-retentiónak nevezett tartási forma alakul ki, ezzel analóg a nagyőrlők MO-, ill. OD-ürege a fogászat. Bizonyos tartási formát tudunk azonban az approximalis üregrészben is praeparálni, ha ezt az üregrészt a rágófelszíntől a gingiva felé vestibulo-oralis irányban szélesítjük, s ha az approximalis üregrészt vestibularis és orális falán a dentinben az axiopulpalis fal felé enyhén szélesedőre vágjuk. Az ellenállási forma magától alakul ki, ha simára praeparáljuk egyrészt az occlusalis üregrész pulpalis, másrészt az appro-ximalis üregrész gingivalis falát.